Az alább olvasható nyílt levéllel fordultunk Nagykovácsi és Remeteszőlős Önkormányzatához:

Tisztelt Címzettek!

Aggodalommal vegyes örömmel töltött el bennünket, hogy településeink közösen tervezik megvalósítani az Ördög-árok medrének revitalizációs célú rendezését és vízgyűjtő területének csapadékvíz megtartásra irányuló alakítását. Örömünket az okozza, hogy önök 2025. végén arról döntöttek^{[1] [2]}, hogy konzorciumi formában egy olyan pályázaton indulnak el („Zöld-kék infrastruktúra fejlesztések településeken (ERFA) – „KEHOP_Plusz-2.2.1-25”), amely a fenti célokat támogatja és olyan alap és kiegészítő tevékenységeket tekint elfogadhatónak, amelyek ezen célokat szolgálják. Aggodalmunk több forrásból táplálkozik.

Egyfelől hiányoljuk a pályázattal kapcsolatos tervezés, előkészítés és megvalósítás átláthatóságát, településeink lakosságának és civil szervezeteinek bevonását, amely nemcsak természetes egy demokratikus, európai társadalomban, de a megcélzott  pályázat felhívásában is megfogalmazott elvárás. Március 11-én a pályázati lehetőség felfüggesztésre került. Nincs információnk arról, hogy a konzorcium jelentkezése a szakaszos elbírálás első, már lezárt ütemében megtörtént-e, ahogy arról sem, milyen dokumentumok állnak rendelkezésre, és milyen feladatok adódnak még a beadási és kivitelezési szakaszban. Ezek alapján az alábbi kérésekkel fordulunk önökhöz.

• Tájékoztatást kérünk arról, hogy a pályázó konzorciumnak
  • van-e a két önkormányzaton kívüli résztvevője;
  • része-e, és ha nem, milyen módon érintettje a DINPI és a Pilisi Parkerdő;
  • ki a felelős képviselője?
• Tájékoztatást kérünk arról, hogy a konzorcium pályázatának dokumentációja
  • elkészült-e;
  • hol és milyen módon ismerhető meg;
  • beadásra került-e a pályázat I. szakaszában;
  • a két önkormányzaton és a dokumentációkat készítő Pro Regio Non-profit Kft.-n kívül ki és milyen eljárásban hagyta vagy hagyja jóvá?

Másfelől a két település eddigi gyakorlata (más és más módon) meglátásunk szerint nem mindig felel meg az ökológiai szemléletű víz- és tájgazdálkodás követelményeinek. Ezirányú tapasztalatainkat és az ezek alapján felmerülő észrevételeinket e levél mellékletében ismertetjük. Ezekből az alábbi kérdéseink adódnak.

• Milyen adatok indokolják az egyes beavatkozások szükségességét?
• A projekt elsődleges célja
  • vízvisszatartás,
  • a patak és a patakmenti élőhelyek ökológiai állapotjavítása, vagy
  • infrastruktúra-védelem (hidak, utak, közművek)?

Záró megjegyzés

Nagykovácsi és Remeteszőlős számára az Ördög-árok nem csupán vízelvezető csatorna, hanem ökológiai folyosó és közösségi természeti érték. A beruházások akkor szolgálják hosszú távon a település érdekét, ha:

• nem gyorsítják a víz levezetését,
• nem szűkítik indokolatlanul az árteret,
• nem alakítják csatornaszerűvé a természetes vízfolyást,
• és nem kommunikálnak revitalizációként alapvetően műszaki beavatkozásokat, hanem
• a természetes partformák megőrzése mellett – ahol lehetséges –
  • az árterek visszaadását teszik lehetővé;
  • megőrzik a patakmenti galériaerdőket és a változatos mederszerkezetet (lassú és gyors szakaszokat)
  • csökkentik a burkolt felületeket, és
  • ha feltétlenül szükséges, süllyesztett műszaki védelmet alkalmaznak,
  • miközben a vízvisszatartási megoldásokat helyezik előtérbe.

Fontosnak tartjuk a szemléletformáló és tájékoztató munkát is (erre is utal a pályázat), amelyben az önkormányzatoknak és a civil környezetvédő szervezeteknek egyaránt fontos szerepe van. Tapasztalataink szerint a rövid távú lakossági vagy befektetői érdekek időnként ellentétbe kerülhetnek a természetvédelmi szempontokkal, miközben hosszabb távon a természetes rendszerek megőrzése valamennyiünk közös érdeke. Ennek elősegítése érdekében a Víz Hete alkalmából két patakbejárással egybekötött ismeretterjesztő alkalmat is szervezünk, ahol a résztvevők a helyszínen ismerhetik meg a patak természetes működését és a természetközeli vízgazdálkodás szempontjait.

Március 22. – A forrástól Remetéig (találkozó 14:45-kor Nagykovácsiban, az Ebadta játszótér mellett)

Március 29. – Remeteszőlős és a Szurdok (találkozó 14:45-kor Kútgyűrű-telepnél, a sorompónál)

A patakbejárásokra minden érdeklődőt tisztelettel és szeretettel várunk!

Tekintettel a szakaszos elbírálású pályázat határidőinek gyors egymásra következésére, kérjük, hogy válaszaikat a lehető leghamarabb juttassák el a Nagykovácsi Természet- és Környezetvédő Egyesület elektronikus címére (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).

Köszönettel,

Nagykovácsi Természet- és Környezetvédő Egyesület, Remeteszőlős Civil Társaság
2026. március 15.

^[1]Nagykovácsi: Döntés a „Zöld-kék infrastruktúra fejlesztések településeken (ERFA) (KEHOP_Plusz-2.2.1-25)” tárgyában meghirdetett pályázat benyújtásáról

^[2] Remeteszőlős: ELŐTERJESZTÉS Remeteszőlős Község Önkormányzat Képviselő-testületének 2025. december 15-i soron következő nyílt ülésére

Melléklet

Lakossági észrevételek és kérdések Nagykovácsi és Remeteszőlős  “Zöld-kék infrastruktúra fejlesztések településeken (ERFA)” – KEHOP_Plusz-2.2.1-25 pályázatával kapcsolatban

Első, alapvető kérdésünk: valóban revitalizációra készülnek, vagy műszaki mederbiztosításra?

A két cél eltérő beavatkozásokat indokol. Amennyiben műtárgyvédelem a cél, azt kérjük világosan így kommunikálni, és ne „revitalizációként” megnevezni. Abban az esetben, ha a természetes állapot visszaállítására törekszenek, akkor már valóban revitalizációról lehet szó.

A természetes patakmeder kanyargós vonalvezetésű, partja szélesebb, elfekvő; változatos mélységű szakaszokból áll, változó áramlás jellemzi, ahol a vízpartot dús parti vegetáció és természetes hordalék szegélyezi. Ebben az önszabályozó rendszerben a víz sebessége és a meder formája dinamikus egyensúlyban van, biztosítva a gazdag élővilág feltételeit.

A revitalizáció olyan környezetvédelmi beavatkozás, amely során a korábban mesterségesen szabályozott vagy lebetonozott medreket visszaalakítják a természetközeli állapotukba. A patakrevitalizáció természet alapú megoldásai (NbS) az ökoszisztémák helyreállítására fókuszálnak, növelve a biodiverzitást és az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességet. Ezek a módszerek többfunkciósak, hatékonyabbak a hagyományos mérnöki megoldásoknál, és az EU zöld infrastruktúra stratégiájának részei.

Főbb természet alapú megoldások patakrevitalizációra:

• Mederhelyreállítás: A korábban egyenesbe hozott, betonozott patakmedrek kanyargósságának (meanderezés) visszaállítása, a mederanyag természetessé tétele.
• Partmenti, őshonos növényzet telepítése: a patakparti fák és cserjék gyökérzete stabilizálja a partot, csökkenti az eróziót és árnyékol, ami hűti a vizet; az árnyékolás hatására visszaszorulnak az invazív növényfajok.
• Vizesélőhelyek és árterek kialakítása: a patak mellett ideiglenes elöntési területek létrehozása (ahol lehetőség van rá), amelyek nagyvíz, villámárvíz idején természetes módon tárolják a vizet, csökkentve a lefolyást, segítve a víz területen tartását (beszivárgás növelése).
• Hordalékkezelés: természetes akadályok (pl. kidőlt fák) beépítése, amelyek lassítják a sodrást és változatos élőhelyet teremtenek a vízi élőlényeknek; a mozaikos meder többféle élőhelynek ad helyet, növelve ezzel a biodiverzitást.
• Átjárhatóság biztosítása: a halak és más vízi szervezetek mozgását gátló műtárgyak (bukók) elbontása vagy hágcsókkal történő kiváltása (ilyen nagy műtárgy nemigen van az Ördögárok ezen szakaszán, csak a teljesség kedvéért tettem ide).

Ezek a beavatkozások javítják a vízminőséget, növelik a tájképi értéket és csökkentik az árvízkockázatot.

További kérdésünk, hogy ez a pályázat mennyire lesz összhangban a záportározó projekttel? A kettőt mindenképp egy rendszerben kellene kezelni, még akkor is, ha két külön forrásból kerül támogatásra.

Az eddigi gyakorlat az Ördög-árok esetében a műszaki elemek túlhasználata (mederkotrás, partfal átalakítás, a meder betonlapokkal, gabionnal, RENO-matraccal burkolása stb.) valósult meg, a patak természetes állapotát nagyrészt felszámolták. Vízmegtartás helyett a minél gyorsabb vízelvezetés volt a cél.

Emiatt:

• a meder sok helyen meredekké vált,
• ezzel gyorsították az áramlást,
• csökkentették az élőhely-diverzitást.
• a növényzet eltávolítása inváziós fajok (pl. japán keserűfű) terjedésének kedvezett.

A beavatkozások során, amennyiben volt lakossági észrevétel, akkor “műtárgyvédelemre” hivatkoztak, de valójában nagyon sok esetben az látható, hogy sem épületet, sem hidat nem védtek vele. Pl. a Kolozsvár utcában a híd (hidak) lábazatához nem nyúltak, csak előtte és utána történt kotrás és burkolás - mely egészséges növényzetet is kipusztított -, miközben a beavatkozás természetes, veszélyt nem jelentő szakaszt érintett.

Ez esetben készült-e hidrológiai modellezés, készült-e veszélyeztetettségi térkép, és ez hol megtekinthető?

A látszó gabion vagy Reno-matrac alkalmazása ma már nem számít korszerűnek. Megszakítja a víz és a part közötti ökológiai kapcsolatot, nem illik a természetes tájba, balesetveszélyes lehet, állatok akadhatnak fenn a drótokban, különösen, ha az korrodál és elszakad. A pályázat a 3. számú szakmai segédletben foglaltak szerint nem támogatja alkalmazását. Ha műszaki okokból elkerülhetetlen a mederfal megtámasztása, akkor a látható gabion helyett a mélymatrac (vagy süllyesztett matrac) az ajánlott. Ez a megoldás a terepszint vagy a mederfenék alá kerül beépítésre, így biztosítja a szerkezeti stabilitást, de lehetővé teszi a természetes növényzet megtelepedését és az élő talajkapcsolat fenntartását. A pályázat kifejezetten ösztönzi a mérnökbiológiai megkötéseket (pl. rönkgátak, élő rőzsefonatok) és a vízmosások természetes anyagokkal történő stabilizálását.

A part rendezése során ugyancsak a Kolozsvár utcában további problémát észleltünk, amikor 2024 tavaszán közvetlenül a patak melletti füves területet sötétszürke, szemcsés felületű útburkolattal (bitumenes kötőanyaggal) látták el, hogy kényelmesebb parkolást tegyenek lehetővé. (2026 tavaszára a bitumen kötőanyag már porrá vált.)

Így ugyan látszólag a lakosságnak kedveztek, de az aszfalt és a beton jelenléte egy természetes vízfolyás mellett több szempontból is aggályos lehet, különösen akkor, ha közvetlenül a meder szélén találhatók, illetve a vízfolyás menti fenntartási (parti) sávot érintik, amelynek használatát jogszabály szabályozza:

-Szennyező anyagok bemosódása: Az aszfaltból a nyári hőségben vagy esőzéskor kőolajszármazékok (PAH-ok – policiklusos aromás szénhidrogének) oldódhatnak ki. Emellett az útról a gépjárművek gumiabroncs-kopadéka, olajfoltja és fémmaradványai akadálytalanul a patakba kerülhetnek.

- Hőszennyezés: A sötét burkolat nyáron rendkívüli módon felhevül.

A fenntarthatóbb és olcsóbb megoldás lett volna a területet békén hagyni. Költségesebb az út és a patak közötti szűrősávot (füves területet) visszaállítani, amely képes megfogni a szennyeződéseket és lehűteni a vizet, mielőtt az a mederbe ér.

A Linum parki esőkert ötlete sokakat lelkesített, ám a kivitelezés során már láthatóak voltak a problémák: nem történt megfelelő talajcsere, nem biztosított a 72 órán belüli elszivárgás, nem lebomló anyaghasználat történt a növények beültetésekor. Ezzel a kivitelezés eltért a zöld infrastruktúra szakmai standardjaitól. Mára már sok helyen a kavics takarásból kimosódott a műanyag, amely nemcsak a látványt szennyezi, hanem a környezetet is (mikroműanyag).

Aggályosnak tekintjük a Nemzetközi Amerikai Iskola számára tett ajánlatot is. Az iskola kiterjedt sportpályáinak öntözésére javasolt, azóta elkészült és használatba is vett mélyfúrású kutak ugyan rövid távon tehermentesítik a lakossági vízhálózatot, ám ez a megoldás ökológiai szempontból rendkívül káros. A nagy volumenű vízvételezés ugyanis a felszín alatti vízkészleteket apasztja, amelyek nagyon hosszú idő alatt töltődnek vissza. Ez a gyakorlat valójában csak áthelyezi a problémát: a látható vízhiány helyett a jövő felélését és a helyi ökoszisztéma kiszáradását kockáztatja a már fenntarthatatlan zöld gyep fenntartása érdekében.

A remeteszőlősi szakasz különlegessége, hogy a medret és környezetét korábban kevésbé érintették a nagyüzemi mérnöki beavatkozások, így az Ördög-árok itt sokkal természetesebb állapotban maradt meg. Ez az állapot ökológiai kincs, amelyet mindenáron meg kell őrizni, elkerülve a meder későbbi elbetonozását vagy csatornaszerűvé tételét.

Ugyanakkor ezen a szakaszon egyedi, lakossági szintű problémákkal szembesülünk:

• A hullámpala veszélyei: Több helyen látható a mederfal hullámpalával történő „stabilizálása”. Ez a megoldás rendkívül veszélyes, mivel a régi hullámpalák jelentős mennyiségű azbesztet A víz és a fagy hatására a pala töredezik, a rákkeltő azbesztszálak pedig közvetlenül a patakvízbe és a környező talajba kerülnek, súlyos környezetegészségügyi kockázatot jelentve.
• Jogtalan mederalakítás: A patakmeder és a parti sáv használatát szigorú jogszabályok rögzítik. A meder ilyen jellegű, házilagos módosításához a tulajdonosoknak valószínűleg sosem volt joga, még ha az állapotot örökölték is.
• Önkormányzati segítség büntetés helyett: Javasoljuk, hogy az önkormányzat a büntetések helyett nyújtson szakmai és pályázati segítséget a lakóknak a veszélyes anyagok (azbesztpala) szakszerű eltávolításához és a part természetalapú stabilizálásához.

Ilyen természetközeli megoldások, amelyeket nem csak ezen a területen ajánlunk:

1. Rőzseműves partvédelem: Élő vagy holt faágakból készült fonatok, amelyek megfogják a partot, miközben életteret biztosítanak.
2. Partmenti növényzet: Őshonos fák és cserjék telepítése, melyek gyökérzete természetes módon, stabilan összefogja a talajt, feleslegessé téve a mesterséges falakat.
3. Lankásabb partkialakítás: Ahol a telekadottságok engedik, a függőleges falak helyett lankásabb, rézsűs partfal kialakítása, amely csökkenti az eróziót.
4. Mélymatracozás a Reno-matrac helyett: Ahogy ezt feljebb is írtuk, amennyiben a part stabilitása miatt elkerülhetetlen a komolyabb műszaki beavatkozás, a látható, tájidegen és ökológiailag kedvezőtlen Reno-matrac (dróthálós kőkosár a felszínen) helyett a mélymatracozást javasoljuk. Ez egy süllyesztett, természetes anyaggal vagy földművel takart megoldás, amely biztosítja a part tartását, de lehetővé teszi a növényzet megtelepedését és a természetes partképzetet.

Összegezve tehát, a tapasztaltak inkább a korábbi, már elavult, nem fenntartható szakmai gyakorlat továbbélésére és a szakmai kontroll erősítésének indokoltságára utalnak, semmint rossz szándékra.

A fent felsoroltak miatt tisztelettel kérdeznénk az eddigi és jövőben tervezett projektekkel kapcsolatban:

• Készült-e alternatív vizsgálat természetközeli partstabilizációra?
• Készült-e hidrológiai, hidrobiológiai, botanikai és zoológiai alapállapot-felmérés?
• Mely szakaszokon fenyeget valós épületkárosodás?
• Készültek-e konkrét veszélyeztetettségi térképek?
• Készült-e árvízi kockázatelemzés?
• Hol és milyen indokkal alkalmaznának RENO-matracot vagy gabiont?
• Terveznek-e süllyesztett, természetes anyaggal takart műszaki megoldást a látható burkolás helyett?
• Milyen burkolatnövelő vagy parkolás-segítő beavatkozások tervezettek?
• Egyáltalán gondolkodnak-e arról, hogy a növekvő parkolási igény és ezzel együtt járó zöldfelület-csökkenés kérdését miképpen rendezzék?
• Készült-e vízminőségi hatásvizsgálat a bemosódó anyagokról?
• Terveznek-e vízminőség-monitoringot?
• Van-e inváziós faj kezelési terv?
• Ki és milyen gyakorisággal végzi a fenntartást?
• Hogyan biztosítják az őshonos fajok visszatelepítését?

Kéréseink az új projekt terveivel kapcsolatban:

1. A teljes pályázati dokumentáció nyilvánosságra hozatala.
2. Lakossági fórum megtartása szakmai tervezők részvételével még a pályázat benyújtása előtt.
3. Független ökológus és hidrológus bevonása.
4. A hidrológiai modellezés és az ökológiai hatásvizsgálat eredményeinek bemutatása.
5. Alternatív, természetközeli megoldások összehasonlító elemzése.
6. Monitoring- és fenntartási terv bemutatása és annak anyagi fedezetének biztosítása.
7. Kivitelezési minőségellenőrzés.
8. Minimum 5 éves utómonitoring kötelező vállalása.

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az Európai Unió által finanszírozott projektek esetében kötelező a „ne okozz jelentős kárt” elv (DNSH – Do No Significant Harm) alkalmazása. Ennek értelmében a beruházás nem okozhat jelentős károsodást a vízi ökoszisztémák állapotában.

Emellett az EU Víz Keretirányelv alapelve szerint a víztestek ökológiai állapota nem romolhat, és ahol lehetséges, javítani kell azt. Ezért különösen fontosnak tartjuk annak bemutatását, hogy a tervezett beavatkozások miként járulnak hozzá az Ördög-árok ökológiai állapotának javításához, és nem vezetnek annak romlásához.